11:11 – Anyai szabadság: amikor az anya végre útra szeretne kelni | 1. rész

Kilenc év anyaság és nyolc év folyamatos anyai jelenlét után az éjszakákban is, talán végre eljött az a pont, amikor a lányom elég nagy lett ahhoz, hogy egyedül el tudjak utazni három napra.

Egy ismerősöm ajánlott egy nagyon jó áron elérhető jegyet a 2025-ös lisszaboni AI Web Summit-ra, november 11-ére. Hetvenezer látogatóról szóltak a beszámolók, hömpölygő tömegről — és bár nem terveztem utazást, utólag már tudom: igaza volt. Valami bennem akkor csendesen, de egyértelműen megszólalt: most indulni kell.

Igaz, az anyaság és a gyermeki kötődés nem enged el olyan könnyedén, mint ahogyan egy esemény hív.

Amikor a gyerek dönt

Így hát – ahogy az őslakos indián kultúrákban is szokás – tudtam, hagynom kell, hogy a gyerek döntsön. A nyolcéves.

Elalvás előtt elkezdődött köztünk egy beszélgetés arról, hova készülnék, és miért fontos ez nekem — és nekünk is. Az AI kapcsán arról beszélgettünk, hogyan alakul át időről időre a világ körülöttünk, és hogy most egy új irány rajzolódik ki — épp úgy, mint akkor, amikor a számítógép vagy az internet megjelent.

Az AI világa nem volt számára idegen; már volt tapasztalata egy oktatási célú, gyerekbarát AI-ügynökkel. Így tudta, hogy ez a Summit számára is hasznos lehet.

Ekkor jöttek a konkrét kérdések:

– „Anya, csak egy napra mehetsz el nélkülem!”

– „Kislányom, egy nap alatt épphogy odaérek, és már repülhetnék is vissza, úgyhogy biztosan legalább egyszer ott kell aludnom.”

Így tovább gyúrtuk, és kiderült, hogy mi a legnagyobb gond számára: Az alvás. Pontosabban az elalvás.

A kapaszkodás és az elengedés tánca

Beszélgetéseink során gyakoroltuk a kapaszkodás és az elengedés művészetét, ezt a finom táncot anya és lánya között. Számomra, anyaként az volt a kérdés, meddig vonjam be magam, és hol van az a pont, ahol már olyannyira elveszítettem magam, hogy az nem jó a közös táncunknak. Számára, gyermekként az volt a kérdés, hogyan tudja úgy elengedni édesanyját, hogy az ő érzékeny lelki világa még mindig egyensúlyban maradjon.

Két héten át keringőztünk, miközben minden jelen lévő érzést kimondtunk.

– „Mi van még ezen túl, kislányom?”

– „Félelem és hiány, anya.”

– „Mutasd meg, a testedben hol éled meg?”

– „Anya, a hasamban érzem, de tudod neked sokkal könnyebb lesz mint nekem.”

– „Miért gondolod ezt, kislányom.”

– „Mert te felnőtt vagy és nem fogsz sírni!”

(Végül sírtam: erről hamarosan olvashatsz egy következő blogomban).

Sok beszélgetés után, sikerült feldolgozni az érzéseket. A félelemtől az elhagyatottság érzéséig, a magánytól a halál gondolatáig, és az örömteli találkozásig – mindent megbeszéltünk.

Anyai szabadság, gyermeki engedéllyel

Végül hát kompromisszum született: „Anya, elmehetsz. Két éj, három nap. Egy órával sem több.” Anyai szabadság, gyermeki engedéllyel. Így indultam el az első utamra egyedül, kilenc év anyaság után.

Nálunk ennyit bírt el a közös tánc egyensúlya. Óvatosan tartottuk egymást, hogy el ne bukjunk.

Pszichológusként, és anyaként újra és újra azt látom: az anyai szabadság nem elmélet, hanem egy érzékeny kapcsolat, egy tánc kötődés és az önazonosság között.

Ha benned is ott a kérdés, hogyan lehetsz anya úgy, hogy közben önmagadhoz is hű maradsz, jelentkezz be egy 1:1 Clarity találkozásra, és dolgozzunk együtt ezen az érzékeny témán!

© 2025 Antonia Bai Psychology. A szövegek és tartalmak Antonia Bai szellemi tulajdonát képezik. Az írások, képek és részletek másolása, újraközlése vagy bármilyen formában történő felhasználása kizárólag a szerző előzetes engedélyével lehetséges. A cikk kizárólag tájékoztató jellegű, nem minősül orvosi vagy pszichológiai diagnózisnak, illetve szakmai tanácsadásnak. Amennyiben testi vagy lelki nehézségeket tapasztalsz, javasolt szakképzett szakember segítségét kérni.