Miért fontos a gyerekek pihenése utazások között?

És ha most nem utaznál el a szünetben?

Megérkezik az őszi iskolai szünet. Sok család ilyenkor ismét csomagolni kezd. A mindennapi beszélgetésekben egyre gyakrabban jelenik meg a sietős, nyugtalan ritmus: szállodák, programok, kalandok, netán külföldre tartó repülőjáratok. Most, hogy a világ újra megnyílt, sokan igyekeznek bepótolni mindazt, ami a bezártság éveiben kimaradt.

Pszichológusként, aki évek óta dolgozik modern, többkultúrájú családokkal, gyakran látom, hogy az állandó mozgás és utazás mellett kulcsfontosságú a lelassulás. Ez nemcsak a test, hanem a lélek szempontjából is elengedhetetlen. Sok szülő – és emiatt a velük tartó gyermekeik is – az örök sietés miatt sosem tudnak igazán „landolni.”

A gyermekek pihenése utazások között kulcsfontosságú

Mert amikor minden szünet egyenlő a kalanddal, az idegrendszer állandó készenlétben marad. Az utazások nyüzsgő reptereket, zárt repülőgépeket, majd megérkezéskor új szagokat, hangokat, ételeket, nyelveket és ritmusokat hoznak. Izgalmas és euforikus – ugyanakkor a gyerekeknek rengeteg inger. Ha pedig az út egy akadékoskodó taxissal, egy beázott szállodaszobával vagy egy elveszett körúti díjjal is társul, az újdonság öröme könnyedén válhat megterhelővé.

Képzeljünk el egy puha földet, amit túl sok eső ér: egy idő után a talaj képtelen felszívni a vizet, csak tócsák képződnek a felszínén. Gyermekeink belső világa is hasonlóan működik. Szükségük van szünetekre, kihagyásokra és lelassulásra, hogy az élmények valóban be tudjanak épülni.

A helyben maradás iránti igényét a gyermek sokszor nem hangzatos kérésekben vagy hisztikben, hanem egészen egyszerű mondatokban fejezi ki. Egy 6–7 éves például lehet, hogy csak annyit mond:

„Hiányzik a szobám… jó lenne már a saját ágyamban aludni... a kis játékaimmal lenni.”

Amikor szülőként ilyet hallunk, érdemes megállni egy pillanatra. Az ilyen meghitt elszólások arról árulkodnak, hogy minden utazási inger izgalma ellenére a gyermek az otthon biztonságába vágyik vissza. Finoman jelzi, hogy szüksége van csendes, megnyugtató pillanatokra. Az ilyen megszólalások többnyire nem pusztán kényelmi igényt fejeznek ki: sokszor a gyermek idegrendszere kívánja meg a lelassulást. Időre van szüksége – ráadásul általában több időre, mint a felnőtteknek – hogy a korábbi élményeket elrendezze és értelmet találjon bennük. Csak így tud majd teret adni az új benyomásoknak.

Sok családnál előfordul, hogy a gyermek épp csak hazaér, és másnap már zakatol tovább a hétköznapok ritmusa. Indulnia is kell iskolába, edzésekre, különórákra. Így sokszor a teste ugyan megérkezik, de a lelke még mindig úton van.

Ha pedig ezt a sietős, „mindig úton lévő” mintát továbbvisszük az időben, eljutunk ahhoz a kamaszhoz, aki számára a megpihenés már kényelmetlen és unalmas, mert „nem történik semmi.” Az új élmények hajszolása pedig lassan, szinte észrevétlenül válhat ártalmas szokássá, miközben a csend egyre kevésbé talál otthonra benne. Nem is csoda: szüleitől és a család működéséből azt tanulta meg, hogy a folyamatos változás maga a természetes létállapot.

Az otthon biztonsága

Ráadásul a folyamatos újdonságkeresés nemcsak a befelé figyelést és a lelassulást szorítja háttérbe, hanem a családon belüli bensőséges kapcsolódás lehetőségét is elveszi. Amikor a gyorsított tempójú utazás új ingerei vesznek körül minket, az életritmusunk felgyorsul. Az alkalmazkodás és a szituációk problémamegoldása kerül előtérbe. A mélyebb kapcsolódásokra azonban nem igazán marad idő és tér.

Ezért érdemes a családi élet ritmusát úgy alakítani: utazzunk, fedezzünk fel – majd álljunk meg, pihenjünk, és mélyüljünk el. Ezek a lelassulások – amikor több napon át nincs feltétlenül teendő, nem kell sietve iskolába menni, stb. – azok a napok, amikor gyermekeink visszatérhetnek a „nulla pontra”. Innen aztán újra elindulhatnak, magabiztosabban, feltöltődve, egyensúlyban.

Ezek a csendes pillanatok építik a láthatatlan köteléket szülő és gyermek között. Ez a biztonságos kapcsolódás később, kamaszkorban vagy felnőttként is bátran vissza tudnak térni.

Ebben az évben próbáljátok megteremteni mindkettőt: az újat és az ismerőset – az utazás kalandját és az otthon csendjét. Az egyik kifelé növeszti a gyerekeket, a másik gyökeret ad nekik, mert minden gyermeknek szüksége van szárnyakra és talajra!

✨ A modern szülőknek, a globális lelkeknek, és mindenkinek, aki kultúrák és országok között tanul egyensúlyozni.

💬 Szeretnéd jobban érteni, mi zajlik közted és a gyermeked között? Foglalj egy Clarity Sessiont, ahol együtt ránézünk, mi állhat a nehezebb időszakok mögött – és hogyan tudsz újra mélyebben kapcsolódni önmagadhoz és a gyermekedhez. 👉 antoniabai.com Illetve ha érdekelnek a családi kapcsolatok dinamikái, itt olvashatod el blogom a Családi dinamika és a pókháló metaforáról.

Kapcsolat

A cikk kizárólag tájékoztató jellegű, nem minősül orvosi vagy pszichológiai diagnózisnak, illetve szakmai tanácsadásnak. Amennyiben testi vagy lelki nehézségeket tapasztalsz, javasolt szakképzett szakember segítségét kérni.

© 2025 Antonia Bai Psychology.

A szövegek és tartalmak Antonia Bai szellemi tulajdonát képezik.

Az írások, képek és részletek másolása, újraközlése vagy bármilyen formában történő felhasználása kizárólag a szerző előzetes engedélyével lehetséges.