Mentális rugalmasság: Mit tanított nekem a lányom spárgája?

Minden a híddal kezdődött

Gyerekkoromban gondolkodás nélkül lementem hídba, és ugyanilyen könnyedén fel is álltam a hídból. Akkoriban a testem szinte elképzelhetetlenül rugalmasnak tűnt. Valamikor útközben azonban elvesztettem ezt a képességet. Nem egyik napról a másikra, inkább fokozatosan történt, úgy, hogy szinte észre sem vettem a változást. Ezek az eltérések a testemben csendben, apránként történtek, mígnem egyszer valami – vagy valaki – segít felismerni őket.

Nálam ez a személy a lányom volt. Hipp - hopp lemegy spárgába, egész nap tornázik, és ugyanazzal a természetességgel mozog, mint ahogy egykor én is tettem. Amikor így tornázgatott, olykor azon kaptam magam, hogy azt mondtam:

„Tudod, amikor veled egyidős voltam, én is meg tudtam ezt a gyakorlatot csinálni.”

Miután ez a mondat többször is elhagyta ajkaimat, elkezdtem azon gondolkodni, vajon miért nem mennek már ezek a mozdulatok. Miért lett a testem jóval rugalmatlanabb? És ekkor egy másik kérdés is megjelent bennem: Mi van akkor, ha nemcsak a testem változott meg az évek során, hanem a gondolkodásom is – olyan lassan, hogy észre sem vettem, és ma már legalább olyan távol állok a régi gondolkodásmódomtól, mint a régi mozdulataimtól?

A testen túl

Ez a hasonlat test és elme között még sokáig velem maradt. Ahogy egyre többet gondolkodtam rajta, új jelentést kapott számomra egy fogalom, amely pszichológusként a munkám fontos része: a mentális rugalmasság. A rugalmasságot legtöbbször a testünkkel kapcsoljuk össze, pedig legalább ennyire fontos a gondolkodásunknak a flexibilitása is: az a képességünk, hogy ki tudjunk lépni a megszokott gondolkodási mintákból és új nézőpontokat tudjunk megvizsgálni, illetve befogadni.

Elgondolkodtam azon, hogy bizonyára nem lehet könnyű észrevenni, amikor az elme kevésbé lesz nyitott új gondolatokra; illetve azon is, hogy vajon az elménket is ugyanúgy rendszeresen nyújtani kell-e, mint a testünket, ha szeretnénk megőrizni annak frissességét.

A gyerekek könnyen meggondolják magukat

Úgy tűnik, a gyerekekben nincs meg ugyanaz az ellenállás a gondolati rugalmassággal szemben, mert számukra a tanulás az alapállapot: nyitottak új információkra és új ötletekre, és sokkal könnyebben próbálnak ki új megoldásokat. Például az egyik évben a lányomat teljesen magával ragadta a balett, a következőben a torna, később a kortárs tánc, és most éppen a színjátszás a kedvenc tevékenysége. Úgy váltott egyik érdeklődési körről a másikra, hogy közben egy pillanatig sem aggódott amiatt, vajon következetes-e? Ő egyszerűen kíváncsi és minél többet szeretne a világról tanulni!

Ez a típusú nyitottság nekünk felnőtteknek általában sokkal nehezebben megy!

Van azonban még valami, amit megfigyeltem a gyerekeknél: bár gondolatilag sokszor rugalmasabbak a felnőtteknél, amikor kimerültek és fáradtak, ez a mentális rugalmasság hirtelen eltűnik. Gondoljunk csak arra, amikor egy fáradt kisgyerek nem találja azt a bizonyos plüssmackót vagy takarót, amellyel általában elalszik. Ilyenkor semmilyen más tárgy nem felel meg. A gyermek minden gondolata az alvókájával kapcsolatos. Nem ritka ilyen helyzetekben, hogy az egész család keresni kezdi az elvesztett tárgyat, hogy mielőbb megnyugodjon a gyermek. Ebben az esetben a fáradt elme példája emlékeztethet minket arra, hogy a rugalmas gondolkodás valószínű, hogy nem kevés mentális energiát igényel. Amikor kimerültek vagyunk, ez az erőfeszítés sokkal nehezebbé válhat. Ilyenkor talán az elménk is ösztönösen a már jól kitaposott ösvények felé veszi az irányt.

A mentális rugalmasság gyakorlása

Mivel a mentális rugalmasság extra erőfeszítést igényelhet a részünkről, talán ugyanúgy érdemes egész életünk során gyakorolnunk, mint a test rugalmasságát. Ahogyan a testünket is rendszeresen nyújtjuk, hogy megőrizzük a hajlékonyságát, úgy az elménket is érdemes időről időre „megnyújtani”. Minél többet gyakoroljuk a kíváncsiságot és az új nézőpontok keresését, annál természetesebbé válhat számunkra a rugalmas gondolkodás. Ennek a fordítottja is igaz: minél hosszabb ideje gondolkodunk ugyanúgy, annál könnyebbé válik ugyanazt a gondolkodási ösvényt követni. Sokszor nem azért utasítunk el egy új ötletet, mert rossz, hanem azért, mert a gondolkodásunk megváltoztatása erőfeszítést igényel. Talán éppen ezért érdemes elfogadnunk, hogy a mentális rugalmasság nem mindig magától értetődő. Ahogyan a testünk rugalmasságát sem őrizzük meg gyakorlás nélkül, úgy az elménk is csak akkor maradhat rugalmas, ha időről időre tudatosan megdolgoztatjuk, és hajlandóak vagyunk új gondolati ösvényeket is bejárni.

Ha megszólított ez az írás, örömmel látlak a Facebook oldalomon. Kövesd az Antonia Bai – Pszichológus Facebook-oldalt, és kedveld a bejegyzéseket, hogy elsőként értesülhess az új írásaimról!

Összes Blog

Elérhetőségek:

Instagram: https://www.instagram.com/antonia.bai/

Facebook: https://www.facebook.com/antonia.bai

Linkedin: Antonia Bai

A cikk kizárólag tájékoztató jellegű, nem minősül orvosi vagy pszichológiai diagnózisnak, illetve szakmai tanácsadásnak. Amennyiben testi vagy lelki nehézségeket tapasztalsz, javasolt szakképzett szakember segítségét kérni. © 2026 Antonia Bai Psychology. A szövegek és tartalmak Antonia Bai szellemi tulajdonát képezik. Az írások, képek és részletek másolása, újraközlése vagy bármilyen formában történő felhasználása kizárólag a szerző előzetes engedélyével lehetséges.