Az egyszülői egyensúly — történet az egyszülői szeretetről

Néha az egyszülői egyensúly megtartása olyan, mintha egy felvonuláson sétálnál gólyalábon.

Mindenki mosolyog, szól a zene, a világ színes és eleven, haladnak előre a figurák — de te belül tudod: minden lépés egy apró csoda, egy újabb ajándék-pillanat, amikor még nem vesztetted el az egyensúlyt.

Minden mozdulatodban ott a figyelem. Minden lélegzetedben ott a felelősség. Mert tudod: a stabilitás nehéz, hiszen csak egy lábon jársz. Nincs „B” opció, nincs másik szülő, aki elkap, ha meginogsz, ha etetni kell, ha eljött a fürdetés ideje, vagy ha el kell intézni valamit. Te magad vagy az egyensúly. Két ember egyensúlya.

Ez az igazi művészet: egyszerre megtartani önmagadat, és közben biztonságosan óvni őt is. És mindezt úgy, hogy közben a világ körülötted továbbra is ünnepel, zajlik, zenél, halad előre.

És egy nap a gyermeked is megérzi. Talán csak három-négy éves, és éppen a konyhában sütögettek, amikor egy késő őszi délutánon – amely olyan, mint az összes többi – megkérdezi:

„Anya, mi lesz, ha veled történik valami?”

„Hogy érted, kislányom?”

„Anya, én mit ennék? Mit innék? Meghalnék éhen?”

És akkor megtanítod neki, hol tartjátok a zsámlit, és hogyan tudja elérni a csapot, hogy vizet igyon. Átszervezitek a legalacsonyabb elérhető fiókot, és bepakoljátok a ropikat, kekszeket, kedvenceket. És ebben a pillanatban rádöbbensz: minden törekvésed ellenére, a gyermeked is érzi az egyensúly törékenységét.

A családi rendszer láthatatlan egyensúlya

A pszichológiában családi rendszerekről beszélünk — (lásd: Család pókháló dinamikája cikkem) — láthatatlan erőkről, melyek összekötik a tagokat. Ha két szülő van, a családi háló szélesebb, és a rezdülések lágyabban oszlanak el. De ha csak egy szülő tartja a teret, minden rezdülés kétszer olyan erősen hat.

Ezért él sok szülő csendes készenlétben: nem dőlhet ki, nem betegedhet meg, még egy kis gyengeséget sem engedhet meg magának. És mégis — éppen ebben a feszültségben idővel megszülethet valami gyönyörű: idővel az éberség állandó jelenlétté alakulhat, a törékenység pedig ritkán látott bölcsességgé.

Az egyszülői egyensúly tehát nem statikus: minden nap újraépül benned és a gyermekedben.

Az egyszülő megtanul egy lábon táncolni.

Kecsesen.

Tudatosan.

Ha te is az egyszülői egyensúly útját járod — akár nap mint nap, akár időszakosan — emlékeztesd magad: ez nem gyengeség, hanem művészet. Minden nap, amikor újra felállsz, egy új egyensúlyt teremtettél meg, magadban és a gyermekedben.

És egy nap, amikor ő is a saját útját járja, tudni fogja: olyan ember nevelte, aki mérhetetlen szeretetre volt képes!

🕊️ Írta: Antonia Bai – krízispszichológus

👉 Kövess Instagramon: @antonia.bai

💌 Ha te is az egyszülői egyensúly megtartásában keresel támogatást, várlak 1:1 konzultációra Budapesten vagy online.

Kapcsolat

A cikk kizárólag tájékoztató jellegű, nem minősül orvosi vagy pszichológiai diagnózisnak, illetve szakmai tanácsadásnak. Amennyiben testi vagy lelki nehézségeket tapasztalsz, javasolt szakképzett szakember segítségét kérni.

© 2025 Antonia Bai Psychology.

A szövegek és tartalmak Antonia Bai szellemi tulajdonát képezik.

Az írások, képek és részletek másolása, újraközlése vagy bármilyen formában történő felhasználása kizárólag a szerző előzetes engedélyével lehetséges.