A hazugság pszichológiája – a kis hazugságtól a nagyig, így épül fel a megtévesztés
- 23 órával ezelőtt
- 4 perc olvasás
Ha egyszerűbben szeretnénk megérteni a hazugságokat, a hazugság pszichológiája szempontjából szerintem két nagy csoportra érdemes bontani őket. Vannak az úgynevezett „egyszerű” hazugságok, amelyek gyakran spontán módon jelennek meg, és elsődleges céljuk egy belső feszültség csökkentése. Ezzel szemben léteznek az összetett hazugságok, melyek gyakran több elemből állnak, és céljuk nem csupán egy pillanatnyi rossz érzés mérséklése, hanem egy másik személy valóságérzetének konkrét befolyásolása, manipulációja.
Kis hazugságok a hétköznapokban
A hétköznapokban, amikor a hazugság témáját említjük, sokszor kisebb dologra gondolunk, például egy kegyes hazugságra (angolul "white lie"). Például, amikor valaki azt mondja: „Jól vagyok”, miközben valójában tudja, hogy nincs jól, viszont nem beszélhet erről, vagy éppen nincs kedve kitérni rá. Ezek az apró torzítások a mindennapjainkban nem rossz szándékból születnek, céljuk általában egy kellemetlen érzés elkerülése (pl. konfliktus, panasz), és sajátosságuk, hogy az egyén egyértelműen tudja, hogy a füllentésnek nincs valódi következménye a másik személy életére nézve.
Amikor a hazugság kidolgozott történetté válik
A pszichológiai tanácsadás során egy-egy kliens nem apró hazugságokról panaszkodik, hanem olyan élethelyzetekről, amelyekben a partner jól kidolgozott áltörténeteket hoz létre. Ezekben a helyzetekben a hazugság már nem egy apró füllentés, hanem egy összetett forgatókönyv, melynek egyértelmű célja a valóság átírása, illetve az őszinte és jóhiszemű társ valóságérzetének befolyásolása (és nem ritkán manipulációja).
Például amikor valaki azt az élethű helyzetet adja elő, hogy beteg az édesanyja, és ezért anyagi támogatást igényel, miközben a valóság az, hogy az édesanyja teljesen egészséges, és egyszerűen csak elfogytak a megtakarításai. Vagy amikor valaki összeállít egy egyedülálló, magányos élettörténetet a társkeresőn, miközben rejtve tartja családi állapotát, és ezzel együtt életének egy jelentős részét.
Amikor egy ilyen összetett, jól megfabrikált történet lelepleződik a jóhiszemű társ előtt, és kiderül, hogy egy erősnek hitt élethelyzet egyáltalán nem valósult meg, vagy releváns elemei hiányoznak, az már több mint egy kellemetlen élmény.
Egyrészt ilyenkor a jóhiszemű társ párkapcsolatba vetett hite rendül meg. Másrészt megjelenik a kihasználtság és az „orrnál fogva vezetés” érzése, és itt egy mondat, ami a tanácsadás során gyakran felmerül: „az az érzés, hogy a jóságomat kihasználták, miért pont én estem ennek áldozatául?”
Emellett megjelenhet egy olyan érzés is a becsapott személyben, mintha a múlt egy része hiányozna, vagy mintha „ellopták volna” a múltat, mert aközött, amit a jóhiszemű személy hinni vélt, és aközött ami a valóságban megtörtént, egy mély és nehezen áthidalható szakadék húzódik. És nyilvánvalóan minél nagyobb ez a szakadék, és minél nagyobb a félrevezetés mértéke, annál erőteljesebb lesz az értetlenség és a megélt fájdalom az őszinte személy lelkivilágában.
Az okozott szenvedés mértékét mutatja az is, hogy olykor az összetett hazugságok rendkívül intenzív érzelmi reakciókat tudnak kiváltani. Például amikor egy felnőtt teljesen megszakítja a kapcsolatot a szüleivel, miután csak felnőttkorban derül ki számára, hogy örökbefogadták.
Ilyen esetekben okkal nevezhetnénk ezeket kegyetlen hazugságoknak, de a követhetőség miatt maradjunk a blog elején említett „összetett hazugság” fogalomnál.
A hazugság idegrendszere – és hogyan védd meg magad
Ugyanakkor segíthet a folyamat megértésében és abban, hogy jobban megvédjük magunkat az ilyen összetett hazugságoktól, ha egy pillanatra a másik oldalt is megvizsgáljuk idegrendszeri szempontból. A hazugság pszichológiája itt válik különösen érdekessé, hiszen az idegrendszeri folyamatok is szerepet játszanak abban, hogy a hazugság idővel könnyebbé válik. Vajon hogyan működhet annak az idegrendszere, aki például hazugságokat fabrikál?
Az amygdala ugyanis az az agyterület, amely az érzelmi reakcióinkért felelős. Például az amygdalának köszönhetően éljük át a bűntudatot, azt az érzést, hogy most nem mondtam igazat, ezért rossz érzés van bennem.
Például az agy egyik kulcsterülete, az amygdala az első hazugságoknál még erősen aktiválódik, azonban az ismételt hazugságokkal a személy amygdala-aktivációja csökken (Sharot és mtsai., 2016, The brain adapts to dishonesty, Nature Neuroscience).
Ez a gyakorlatban sokszor úgy jelenik meg, hogy az első alkalmaknál a személy még feszültebb, óvatosabb, esetleg belül vívódik. Később viszont ez a belső „jelzés” egyre halkabbá válik.
A hazugság nem automatikus, hanem tudatos erőfeszítést igényel. Az igazmondás ezzel szemben természetesebb, mert nem kell történeteket felépíteni (Vrij, 2008, Detecting Lies and Deceit).
Akik gyakran hazudnak, egyre kevesebb kognitív erőfeszítést kell kifejtsenek. Magyarán egyre könnyebb lesz hazudni (Ariely, 2012, The Honest Truth About Dishonesty).
Ezért fordulhat elő az is, hogy egy idő után a történetek egyre gördülékenyebbek lesznek. Nem azért, mert a személy „jobb hazug”, hanem mert a folyamat egyre kevesebb belső akadályba ütközik.
Egy ponton túl a hazugság nemcsak könnyebbé, hanem „természetessé” is válhat a személy számára.
Nem véletlen gondolom, hogy a magasabb nárcisztikus vonásokkal rendelkező személyek saját magukat képzettebb, ügyesebb hazudozónak értékelik (SAGE Open, 2022).
És ez az a pont, ahol azt gondolom, hogy minden önvádat érdemes elengedni, hiszen nem véletlen, hogy amikor egy olyan kapcsolat adatik, ahol ismételt a valóságferdítés (pl. egy nárcisztikus kapcsolatban), a jóhiszemű fél egyre nehezebben fogja a társ hazugságait felismerni.
Ezért érdemes már az elején figyelni
Bár a valódi sérülést párkapcsolatokban és más emberi kapcsolatokban legtöbbször az összetett, felépített hazugságok okozzák, mégis érdemes már a kapcsolat elején figyelni az apróbb eltérésekre és következetlenségekre is, mert ezek sokszor egy hazugság-sorozat kezdetét jelezhetik.
Sokszor előfordul az is, hogy a jóhiszemű társ, természetéből eredendően a kapcsolat elején könnyebben megbocsátja a kisebb hazugságokat, ha azok nem tűnnek elég jelentősnek. Ugyanakkor lehet, hogy éppen ezeknél az első jeleknél érdemes résen lenni, tudatosnak lenni, és nem elengedni őket, mert a kisebb hazugságok könnyedén megkomponált történetekké nőhetik ki magukat.
A hazugság pszichológiája segíthet abban, hogy korábban felismerjük ezeket a mintázatokat, és tudatosabban reagáljunk rájuk.
